Minden idők legjobb titkára!

Lehet, hogy nem mindenki tudja rólam, de jelenleg egy raktározással foglalkozó cég igazgatóhelyettese vagyok. Imádom a munkámat, kihívásokkal és sikerélményekkel teli, számtalan jó ember vesz körül, és mitagadás, nem is keresek rosszul… Jó dolgom van, na! 🙂 A fárasztó munkanapok mellett azonban néha helye van a pihenésnek is, és mivel én inkább az aktív pihenés pártján állok, szívesen megyek el ilyenkor barátaimmal egész hétvégés kirándulásokra, hiszen annyi gyönyörű táj, hegység van szeretett kis országunkban.

A múlt alkalommal a Mecseket választottuk ki desztinációnknak kedves cimboráimmal. A különbség csupán annyi volt, hogy barátaim – bizonyos magánéleti okok miatt – ezúttal csak hétköznapokon értek rá, így kénytelen voltam három szabadnapot kivenni. Noha szívesen mentem, kicsit aggódtam, mert a munkahelyemen épp felmerült egy probléma, miszerint az egyik külvárosi telephelyünkre kell jónéhány új csavarkötésű polc, amiket záros határidőn belül kellene megrendelni és telepíteni az adott helyszínen. Természetesen amikor ez kiderült, hajlandó lettem volna lemondani a kirándulást, hiszen ilyen helyzetben úgy érzem, a munka prioritást élvez… A titkárom, Safi azonban olyan magabiztosan mosolygott, hogy rá kellett kérdeznem, minek is örül annyira – itt árulnám el, hogy titkárom beceneve nem a véletlen műve, hanem a Macskafogóból ismert Safranek után nevezték el őt így mókamester kollégáim, ő pedig ezt köszönettel elfogadta; bár azt gondolom, én azért jóval emberségesebb főnök vagyok Mr. Teufelnél 🙂 Szóval a lényeg, hogy Safi olyan magabiztosan mosolygott, hogy megkérdeztem, mi ütött belé.

– Semmi, semmi, drága főnök úr, menjen el maga csak nyugodtan kirándulni.

– De Safi…

– Kellemes kirándulást kívánok, uram!

Mit volt mit tenni, megbíztam Safiban, hiszen az elmúlt két és fél évben, mióta együtt dolgozunk, semmilyen kifogásom nem volt vele, sőt, úgy is fogalmazhatnék: ha valakiről meg kéne mintáznom a megbízhatóság szobrát, az bizony ő lenne. Összepakoltam hát a cuccaimat, és elmentem a srácokkal a Mecsekbe. Nos, kedves olvasóim, hát valami eszméletlenül szép helyeken jártunk! Minden másodperce megérte a túrának. Hatalmasakat ettünk, ittunk, beszélgettünk, kirándultunk… örök élményekkel gazdagodtam, azt hiszem. A legnagyobb öröm azonban akkor ért, amikor az igencsak tartalmas napok után visszatértem Budapestre.

Gondoltam, úgy tudok a legkönnyebben visszazökkenni a munkába, ha meglátogatom azt a külvárosi telephelyet, amibe a csavarkötésű polcokat kell megrendelni, és kicsit felmérem a terepet. Amikor azonban megérkeztem, ott találtam Safit, és ami még ennél is meglepőbb: az egész terem tele volt polcokkal, példásan elrendezve természetesen. Döbbenetemben némán tátogtam, míg csak az én imádott titkárom meg nem szólított:

– Főnök úr, nem szerettem volna, hogy elmaradjon a tervezett kirándulása, úgyhogy aktivizáltam magam.

– De hogyan, Safi?

– Felkerestem a RackingLogot, akik véleményem szerint a legjobbak, leghatékonyabbak a szakmában. Ők gyorsan legyártották a rendelt csavarkötésű polcokat, és elszállították ide, a kívánt helyre őket. Nekem már csak annyi dolgom volt, hogy egy kicsit helyretologassam őket.

csavarkötésű polc

Hitetlenkedve néztem erre az elképesztő emberre. Eddig is a titkárok gyöngyének tartottam őt, hát ezek után mit mondhatnék még!? Másnap, amikor vigyorogva bementem a munkahelyemre és találkoztam vele, megkérdeztem tőle, mennyi fizetésemelést szeretne tőlem a partizánakciójáért cserébe, de Safi, szokásához híven szerényen visszautasította a lehetőséget. Kénytelen voltam tudomásul venni döntését, akkor azonban már ő sem tudott ellenkezni, amikor a kezébe nyomtam egy kétszemélyes, három napra szóló csekket egy mecseki hotelbe. Most, hogy írom ezeket a sorokat, éppen egyedül ülök az irodámban, és a frissen hozatott csavarkötésű polcaimat nézegetem (a saját irodámba is rendeltem végül kettőt, ugyanis), Safi nincs itt. Remélem, éppen a lábát áztatja valamelyik mecseki fürdőben… 🙂